22 szeptember 2014

Naplemente. Barátok...

A hétvégénket nagyon klasszul töltöttük. Leutaztunk a rokonaikhoz Somogy megyébe. Ettünk, ittunk, nevettünk és még pecáztunk is. Eltekintve egy rövid rosszullétet, nagyon jól éreztük magunkat. Sőt! Mindezt megfejelve...
Haza felé,  beugrottunk a barátainkhoz. Egyszerűen imádom ezeket a gyerekeket együtt. Alig várom már, hogy a legkisebbik is velük tudjon rohangálni! Akkor lesz teljes a kép igazán. :)  De így is mesés volt... A nap már ment le... Bicikliztek... Csak a három gyerek zsivaja járta be az amúgy csendes tájat. Minden ideális volt néhány kattintásra... Csodás emlékképekkel lettünk gazdagabbak, pedig csak két órát töltöttünk ott! Mindig élmény Veletek... Zoya, Zente, Medi, Mila ♥
 


Ugyanezen a napon még hajnalban... Ködbe burkolózva pecáztunk Apával... :)

Kövess INSTAGRAM-on is! :)

 

19 szeptember 2014

Imádnivaló

Már írtam róla, hogy fiús anyukaként milyen fázisokat éltem meg. Ez a kis pasi egyszerűen egy Imádnivaló maszat! :)
A mostani oldalam is egy ilyen színtiszta "szeretem" érzés kapcsán készült Róla. Ahogy a pőre egyszerűségével és szépségével ült a fotelben... Ha kíváncsi vagy rá, akkor további képeket és leírást a Scrapfellow blogon találod!

http://scrapfellow.com/imadnivalo/
Scrapfellow: Mounier Noémi - Imádnivaló

16 szeptember 2014

DIY Játékkonyha


Projekt a nyárról. Még a tavalyiról... :)
A gyerekkonyha, kis túlzással, elengedhetetlen kelléke a gyerekszobáknak. Szerintem a gyerekek imádnak "konyhásat" játszani. Nincs ez másképp az én kis csemetéimmel sem. Legfőképpen Milával. Bár, mostanra Medike is szívesen játszik vele.

Rengeteg műanyag játékkonyhát lehet kapni a piacon. De, én két okból sem kedvelem ezeket. Egyrészt ezeknek a konyháknak, fel van matricázva majdnem minden szeglete. Ami véleményem szerint fantázia-ölő. Másrészt pedig, nagy helyet foglalnak. Most lehet mondani, hogy a készített játékkonyha is elég nagy helyet foglal el, sőt ! nagyobbat. Csak hogy azokba tárolni is lehet. Így pedig NAGYON hasznos!

De, hogy ne csak hasznos legyen, hanem szép is... Elkel a tervezés.
A mi konyhánknak tavaly sikerült révbe érnie. Leírom, hogy készült...


Volt két kis masszív fenyőfa éjjeliszekrényünk, amit kipécéztem erre a projektre. Steph egy kicsit húzta a száját, mert hogy jó minőségű fa szekrénykék voltak és sajnálta őket. De sikerült meggyőznöm őt, hogy miért is vennék újakat, ha már vannak? Nem használjuk úgysem. Az új pedig pénzbe kerül, még ha használtan veszem is... Ez utóbbi betalált és megadta magát. :D
Tetszett a szekrényke formája, az ívelt kazettái, kerekded lábai és kapóra jött az is, hogy lefele nyílóak voltak az ajtók. Tökéletes sütő lesz ebből! :)
Az elkészítése nem volt bonyolult, bár egy ízben (kivágni a mosdó helyét) elkelt a segítség.
  • Először is, rendes festékboltba mentem és kikevertettem a színt. Ez azért volt nálunk fontos, mert a szoba egyik fala is ugyanilyen színű lett. Viszont értelem szerűen, a falra és a fára nem ugyanolyan festék való. Ezért mindkét verzióra kellett egyet-egyet kevertetni. Kell tehát fára való festék!
  • Kerestem egy fém tálat, aminek pereme volt - nekem szerencsémre pont volt itthon ilyen - és belevágattam egy ismerősünkkel a szekrény tetejébe. Ez simán kivehető belőle azóta is, mert csak a perem tartja a lyukban.
  • Leszereltem a gombjait és az egyik szekrény ajtajának "ívelt kazettáját" kiszedtem. 
  • Majd nekiláttam a festésnek. A fa tetejét, a pepeméig natúran hagytam, mert így kicsit különlegesebb lett a hatása - halkan megsúgom, hogy a következő konyhaszekrényem nekem is ilyen fa munkalapos lesz, annyira tetszik! ;)
  • Száradást követően felszereltem az IKEÁS fogantyúkat (gomb alakú & fiók fogantyú)
  • Az esernyővéget és az eredeti fa foganytúkat a fém tál fölé - csap funkciót betöltve - csavaroztam rá, alulról.
  • A sütő ajtó mögé pedig egy játékcsomagolásból kibontott vastag, átlátszó akril fóliát csavaroztam fel. Éljen az újrahasznosítás! :) 
  • Legvégül pedig sok IKEA játékkonyha kiegészítővel (tányérral, poharakkal, zöldségekkel, edényekkel) töltöttük fel és kapott még két kis fűszerpolcot is.
Egyszerűen imádom a végeredményt és szerencsére a gyerekek is imádják! :) 


Fiús anyuka

Amikor eszembe jutott az, hogy egyszer anyuka leszek, mindig kislányt képzeltem magamnak. Úgy éreztem, hogy én csak egy kislánynak lennék jó anyukája. Nem nagyon értek a fiús dolgokhoz, soha nem is érdekeltek... Mikor megtudtam, hogy kislányom lesz, nagyon örültem. Születése után folyton öltöztettem és imádtam vele huncutkodni ♥
Viszont mikor megtudtam, hogy Medike is úton van a maga kis "csomagjával"... Betojtam. Emlékszem mondtam is Stephnek, hogy a Te dolgod lesz majd a határokat felállítani. Mert én nem akarok nagyon szigorú anyuka lenni, de engedékeny se. Márpediglen mostani fiús játékokat kifejezetten agresszívnek és félelmetesnek látom... Akkor hogy ítéljem meg őket? Ijesztő volt belegondolni... Ugyanez a lányos dolgokkal könnyű számomra.

De aztán megszületett... A félelmeim pedig mára teljesen elszálltak. Ugyanolyan kis maszat, mint a nővére. :) Szerencsés vagyok, mert nagyon szeretik is egymást. Medi épp úgy "jégvarázs" babázik, ahogy dínózik, és ugyanez igaz fordítva is.
Medike mondjuk időnként kis dúvaddá tud változni, ahogy az egy igazi fiúhoz illik. De ezt a jólnevelt nővére miatt - akire felnéz! :) - könnyen tudjuk orvosolni. Száz szónak is egy a vége. Ezzel a kis pasival lett teljes az életünk... és fiús anyukának lenni, ugyanolyan szuper, mint lányos anyukának. Anyucinak lenni egyszerűen király! 


Kétszeresnek pedig kétszer olyan király! ;)

15 szeptember 2014

Scrapbookozni nehéz!?

Immár 9 éve scrapbookozom, és ebből 6 éve különböző csapatok kratív csapattagjaként igyekszem inspirálni a gyakorlott, kevésbé gyakorlott és a scrapbook iránt még csak érdeklődő embereket.
Rengeteg emberrel beszélgettem ez alatt az idő alatt, és majdne
m mindenkinél az első reakciók ilyenek voltak:

 
"Jujj de szép. Oh ez gyönyörű! De én ilyet nem tudok. Túl nehéz. Túl bonyolult. Nem vagyok kreatív, csak tetszik. Túl sok idő egy ilyen, és nekem nincs időm. ...stb."

 
A gyakorlottak tudják, a kevésbé gyakorlottak kapizsgálják, de a kezdők és érdeklődők egyáltalán nem tudják, hogy ... Scrapbookozni NEM NEHÉZ! Nehéz akkor, ha nem érted a lényegét. Ha nem tudod kiemelni a saját életedből a szépet és a jót. Ha nem tudsz "aranyat mosni". De ha érted a lényegét, hogy az emlékeid megismételhetetlenek, ha tudod, a pillanatok elmúlnak és ha nem teszel ellene, akkor meg is kopnak. Ha ezt átérzed, akkor a lényeg már benned van! Akkor nem nehéz.
Amikor én kezdtem akkor még vadászni kellett az információkat. Iszonyú mennyiségű időt kellett ráfordítani arra, hogy építsem a saját scrapbook stílusomat és a tudásomat...
A Scrapfellow csapatáról tudni lehet, hogy nagyon jó barátok vagyunk! A legjobb csapat ahol valaha dolgoztam. De ezen kívül őszintén azt gondolom, hogy a legprofibb is. Rám lehet fogni, hogy elfogult vagyok... de nem vagyok! :) Van ez az 5 csodás nő, akiknek a munkái és tudása egyenként is lenyűgöző. Mind sok-sok éve gyűrjük már a scrapbookot. Ez pedig Óriási TUDÁSBÁZIST jelent.
Ezért ajánlom büszkén és teljes meggyőződéssel a Kezdő Scrapbook Online Tanfolyamunkat, amit ötünk teljes tudásával töltöttünk fel. Ez a válaszom a fenti reakciókra!

  
Te is tudsz ilyet! Mi itt vagyunk és segítünk! Rövid idő alatt, otthon, akár 5x gyorsabban és profibban megtanulod a scrapbookot, mint ha egyedül lennél.

Mindazt az időt, amit mi ráfordítottunk, Te ezzel a tanfolyammal lerövidítheted és az elméleti és technikai scrapbook tudást esszenciálisan kapod meg.
Ha most kezdeném, akkor ez lenne a legjobb döntés, amit soha nem bánnék meg. Persze én össze tudom vetni az elmúlt 9 évvel, amiről tudom, hogy milyen sok idő és milyen sok tanulás áll mögötte. Te kivárod a 9 évet és meggyőződsz róla? Vagy hiszel nekünk? :)






12 szeptember 2014

Két hét...

Az elmúlt két hét úgy elszállt, mintha nem is lett volna. Pedig milyen régóta vártam már, hogy visszaálljon a régi rend és én a kiszámítható időbeosztásommal újra tudjak kalkulálni. Aha. Megszokhattam volna már amióta gyerekem van, hogy amit én eltervezek, az nem mindig lesz úgy... Csak hogy most  nem a gyerekek miatt hiúsult meg..., hanem miattam.
Egyszerűen nem találtam a helyem itthon. Járkáltam a házban, mint egy zombi... Mintha nem is az otthonomban lettem volna. Hiányzott a csivitelés... Üres volt a ház, sőt, kongott ! én pedig elveszettnek éreztem magam benne...  Milyen érdekes ez. Mikor már azt hiszed, hogy alig várod az egyedüllétet, rájössz, hogy jobban szereted a zsivajt, mint hinnéd. :)

DreamBurger, óvodai játék festés, koncert, dino love...

Ha követsz az Instagramon, akkor azért láthattad, hogy nem telt ez a két hét sem eseménytelenül. Csak nagyon hiányoztak a lurkóim...:)
Ti hogy bírtátok a tanévkezdést?

01 szeptember 2014

Ovis élménynapló + Menta

A nyarunk Milával nem volt zsúfolásig tele programmal. De így is bőven jutott olyan élményekből, amik mindenképp kiemelkednek a hétköznapi egyhangúságból.
Például a Fonyódi napok, amit a barátainknál töltöttünk. Erről egy egész albumot is készítettem már, láthattátok. Vagy a tény, hogy megtanult egyedül hintázni. ♡



Ezek mind olyan emlékek, amik egy ilyen kislány életében bizony fontosak. Persze nem csak Neki az, hanem a szüleinek is. Ezért scrapbookozom, tudjátok... De én most azt szerettem volna, ha az Ő élményei, gondolatai és érzései lennének megörökítve. Az Ő aspektusa.
Ezért kitaláltam valamit, ami hajaz a régi szünidei fogalmazásokra, élménybeszámolókra. De, még Ovis szinten és scrapbookosan! 
Na, felkeltettem az érdeklődéseteket? Remélem igen!
De még nem árulom el...

Ugyanis előtte szeretném bejelenteni a számomra örömteli hírt, hogy a Menta magazin felkért egy scrapbook rovatra, és én természetesen igent mondtam. ☺
A rovatnak a "Tapintható Pillanatok" címet adtam. Ugye tudjátok miért!? - költői kérdés volt. ;)

A magazinban elolvashatjátok, hogy mit találtam ki Milának, a nyári emlékeinek megőrzésére.


Fogadjátok tehát sok szerettel, olvassátok a szuper cikkeket és merüljetek el a csodás fotókban. ♥

Az én kedvenceim a magazinból:
  • A sátor ötletek... Szerényi Kata gyönyörű nyári sátrakat készített, amitől minden lányos anya szíve gyorsabban kezd verni.
  • És a mesekavics, ami nagyon egyszerű, de annál izgalmasabb játék ötlet! 




30 augusztus 2014

Ovi kezdés + DIY



Hétfőn kezdődik az Ovi, és én bevallom nagyon vártam már. Ugyanis ez volt az első "klasszikus nyár" Milával, amit itthon töltött. Mondanom se kell, minden határidőmmel folyamatosan elcsúsztam... Egyszerűen nem tudtam nézni a kis pofiját mikor unatkozott, és rögtön inkább társasoztam, vagy sétáltam Vele egyet. Csak hogy a munkáim meg vártak a gépen... De soha nem bocsátottam volna meg magamnak, ha a nyárra szomorúan és unalmasan emlékezne vissza. Ennek ellenére is megesett, hogy megkérdezte Júliusban, hogy mikor lesz már Ovi?... Vagyis még így is kevés voltam.



De hétfőn kezdünk és szerintem ő is nagyon várja már. :)
Ennek apropóján megvalósítottunk egy ötletet a  Pinterestről.
Bár Mila még csak Oviba jár, de mivel ő jövőre is marad, ezért nem akartam két évet várni az elkészítéséig. A türelem nem az erősségem. Különben is, ki mondta, hogy nem firkálhat egy ovis is a füzetbe? ;)


Semmi nem kellett hozzá, csak
- egy fehér póló,
- piros és kék filc,
- na meg egy vonalzó.

Ezekkel szépen meghúztuk az oly ismerős füzet vonalait a pólóra... Ennyi. Végtelenül egyszerű, de én mégis annyira imádom ♥

Almás farmer, csíkos füzet póló... Mi kell még? Ja lefotózni!
Persze ezek nem olyan igazi "pillanat képek"  mint amiket annyira szeretek.
De az ovi legalább olyan fontos, mint a Suli!   
Ezért neki is kijár az ovikezdős "izgatottsággalteli" fotózás. :)



 ... és mivel nagyon fontos minden kisgyermekes családban a kezdődő tanév - akár ovis, akár sulis - ezért Scrapbook oldalba is kell ezeket foglalni. 

Én már alig várom, hogy neki foghassak ezeknek a képeknek a Studio Calico - Brighton Pier kollekciójával. Na és persze a gombokkal amiket terveztem hozzá... ;) Láttad már? 



••• Ajánlom // Recommend •••  




28 augusztus 2014

Nyár záró...

Lassan vége a nyárnak és igyekszünk még kihasználni az utolsó napsugarakat, amik jutnak...
Így tettünk a hétvégén is, és becéloztuk ZOO Veszprémet. 
Nem is kommentálom..., hagyom, hogy a képek magukért beszéljenek... ;)


Minden kerítés után szaladtak, hogy elújságolják mi a következő állat... Tündériek voltak, ahogy próbálták az egész Állatkertet bevenni. 
 

 
 
Maki simi... 
A legjobb élménynek hittem, de Mila közölte, hogy a hátsó szavanna tetszett neki a legjobban, mert ott volt Khumba :)
 


 Nagyon elfáradtunk a végére, de megérte. Megint egy nap amivel színesebbé tettük a nyarat.