... nem pont így terveztem! :)

Medi lassan négy éves lesz, ami egy remek alkalmat adott nekem arra, hogy összegezzem a legszembetűnőbb "problémánkat". Ami tulajdonképpen az önfejűség és makacsság... Vajon kitől örökölhette? (#egetfigyelőszmájli) Pedig mikor kicsi volt, olyan gördülékenyen ment minden. Angyali kisfiú volt, aki figyelmes, éles eszű, bújós... De ahogy az évek múltak, az öntudat nőtt. Na meg az önbizalom. Elképesztően pimasz, kis zsivány lett belőle, akivel napi szinten képesek vagyunk összekötni a bajszunkat.
Dackorszak... De ilyen sokáig? Most úgy érzem, ezt soha nem fogjuk kinőni. Mert ő ilyen. Magabiztos, és sajnos legtöbbször neki van igaza... Mert tényleg nem esik le a mászókáról, tényleg át tud ugrani, tényleg nem önti ki, tényleg képes rá. Én pedig tényleg szívrohamot kapok. A legrosszabb, hogy mindig egyre jobban felbátorodik és azt válaszolja (miután ügyesen leugrott) keresztbefont karral és pökhendi pofival, hogy "haha, megmondtam". Én pedig maradjak nyugodt, igaz? Hát, nem. Nem tudok nyugodt maradni és itt jön a bajuszkötés. Sőt gubancolás! Pro és kontra nyomjuk.

... és csoda, hogy az van a scrapbook oldal aljára írva, hogy "nem pont így terveztem". Ki az aki így tervezné? Senki. Egyszer meglátjátok, agyoncsapom... csókkal. :)